Pages

2011. november 17., csütörtök

Rubinvörös

Első látásra szerelem volt. Ez a borító fantasztikusan mesés, a sziluettek ugyebár a gyengéim, legáhítottabb és egyben legmerészebb álmom, hogy utazhassak az időben, a bunkó srácok mindig is az eseteim voltak, ráadásul még személyesen is ajánlották nekem a regényt, mindenki dicshimnuszokat zengett róla, már a csapból is a Rubinvörös folyt, nekem pedig lelankadt a kezdeti lelkesedésem és félre tettem ezt a gyönyörűséget azokra az időkre mikor majd egy kis kikapcsolódásra lesz szükségem.
Ez a nyári szünet utolsó napján be is következett és Kerstin Gier regényével augusztus 31-e úgy elrepült, mint  a kámfor. Egy percig se unatkoztam, hiszen az egyik legszimpatikusabb tizenéves főhős bőrébe bújtam, és így Newton pontatlan számításának köszönhetően egyik percről a  másikra már a rokokóban találtam magam álmaim ruhájában, egy arrogáns pupák  társáságában, az ük-ük-ük-ükükükükük-ük szülőkkel traccsolva. De mire igazán beletudtam volna élni magam a történetbe és igazán belejöttem volna az időutazásba vége lett a könyvnek én meg visszacsöppentem az unalmas, eseménytelen valóságban, ahol szembesülnöm kellett azzal, hogy még jó sokat kell várnom, hogy újra visszabújhassak Gwendolyn bőrébe.
De ha már várnom kell. Ajánlom, hogy a második rész  hosszabb legyen,mint a Rubinvörös mert ez a félfogamra se volt elég, pedig nagyon megtetszett az írónő stílusa végig fülig ért a szám, a karakterek életre keltek előttem,és végre találtam egy talpraesett, életre való női főszereplőt, a mazochista csitrik helyett, ah igazi felüdülés volt. De addig is amíg kiadják a zafír kéket, megtanulom az angol himnuszt, állítólag hasznos, ha nem akarjuk, hogy belelássanak a gondolatainkba, sürgősen rájövök, hogy randizhatnék egy nyájas szellemmel, utána nézek az írónő többi könyvének, és gyakran leveszem majd a polcról a Rubinvöröst, hogy újraolvassam a kedvenc részeimet.
A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!
UPDATE:Magyarórák termék eme műalkotás, ami barátnőm ceruzájából pattant ki. Biztos vagyok benne, hogy még Madame Rossini is elismerően füttyentene mikor meglátná ezt a rajzot, és Gwendolyn se ellenkezne mikor fel kellene vennie, végül is, ahogy elnézem elfér ott egy mobil is. De igazából én akarok ennek a lánynak a bőrébe bújni és a Rubinvörös lapjain élni...
Köszönöm Zsófi, gyönyörű lett!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...